A mikroorganizmusok használata a mezőgazdaságban nem újdonság: bárki, aki komposztot használ a zöldségeskertjében, mikrobapopulációkat juttat a talajba, talán anélkül, hogy tudna róla. A talaj alatti részeket apró organizmusok sokasága népesíti be, amelyek elengedhetetlenek a növények életéhez, és így a mezőgazdasági tevékenységhez.

Az elmúlt években az agronómia elmélyítette az e mikroorganizmusok és a termesztés minősége közötti kapcsolat megértését. Ezek a vizsgálatok olyan hatékony mikroorganizmusokat azonosítottak, amelyek valódi segítők lehetnek a termesztők számára. A kapott eredmények nagyon érdekesek és gyakorlati alkalmazást jelentenek mind a készpénztermelésben, mind a mezőgazdaságban.a zöldségeskertben.

A mikroorganizmusok használata definíció szerint teljesen természetes technika, így biotermesztésben is alkalmazható, és nincs mérgező vagy negatív környezeti hatása.

Tartalomjegyzék

Tudomány és mikroorganizmusok: Teruo Higa

A tudomány az elmúlt évtizedekben alaposan megvizsgálta a mikroorganizmusok és a növények közötti kölcsönhatásokat, hogy megpróbálja megérteni, a gyökérrendszer szintjén milyen kölcsönhatások kedveznek a növények fejlődésének, és ezekért mely mikroorganizmusok felelősek. Kiderült, hogy milyen nehéz ilyen összetett rendszerekben ok-okozati összefüggéseket találni: pontosan tudni, hogy mely folyamatok vesznek részt aA növényekkel kapcsolatos mikrobapopulációk tanulmányozása során az egyik probléma annak megértése, hogy melyik konkrét mikroorganizmus vagy folyamat felelős egy bizonyos eredményért. Ezen a területen nehéz következetes és reprodukálható eredményeket elérni a későbbi kísérletek során.

Teruo Higa japán tudós munkájával kezdődően azonban számos olyan megfigyelést tettek, amelyek lehetővé tették annak megértését, hogy az EM (hatékony mikroorganizmusok) használata nagyon érdekes lehet. Teruo Higa az 1970-es években kezdte meg kutatásait, és a már említett nehézségekkel találkozott. A japán tudós vizsgálatai a stabilitás elvéből indultak ki.az ökoszisztémákról: egy gazdag és kiegyensúlyozott környezetben egyetlen faj sem uralkodik a többi felett, így minél nagyobb a biodiverzitás jelenléte, annál stabilabb az ökoszisztéma. Higa feltételezi, hogy ez a törvény a mikroorganizmusokra is érvényes. E hipotézis szerint egy sokféle fajt tartalmazó környezet, sok különböző mikroorganizmussal egészségesebb. Még a fő kórokozók is.a növények mikroorganizmusai, főként gombák és baktériumok, ha stabil környezetben vannak, nem valószínű, hogy érvényesülnek, így nem okoznak nagyobb kárt a növényekben.

A betegségek mellett a talajban élő mikroszkopikus élet számos kölcsönhatásban áll a növényekkel: a növényi szervezetek és a talajban élő mikroorganizmusok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, és nem tudnak egymás nélkül élni. E kölcsönhatások közül sok még ismeretlen, de Dr. Higa ennek ellenére fontos eredményekre jutott.

Először azt figyelte meg, hogy a mikrobiális biodiverzitás valóban stabilitást hoz a rendszerbe. A növények függnek a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységétől: a mikroszkopikus élet élénk jelenléte az érintett növények egészségét jelenti. Ebből a megfigyelésből kiindulva kezdődött meg a mikroorganizmusok osztályozása a talajrendszerben betöltött funkcióik alapján.A cél azon mikroorganizmusok azonosítása, amelyek kulcsszerepet játszanak a növényi élet lehetővé tételében: ide sorolják az EM-eket, vagyis a "hatékony mikroorganizmusokat".

Mik az EM-ek

Az EM-ek a növényi életet biztosító legfontosabb folyamatokat irányítják: képesek megkötni a légköri nitrogént, lebontani a szerves hulladékot és a növényi maradványokat, méregteleníteni a növényvédő szereket, elnyomni a növény- és talajbetegségeket, táplálni az elemkörforgást, és olyan bioaktív vegyületeket, mint a vitaminok, hormonok és enzimek, amelyek serkentik a növények növekedését.

A legtöbb ilyen tényleges mikroorganizmus tejsavbaktérium, élesztőgomba és kisebb számú fotoszintetizáló baktérium (például cianobaktériumok, aktinomiciták és más típusú mikroorganizmusok). Ezek mindegyike képes szaporodni és együtt élni vizes oldatokban.

Az EM használata a termesztésben

Ahhoz, hogy az EM-ek jótékony hatást fejtsenek ki, megfelelő fizikai feltételeket kell találniuk: vízellátottság, oxigén, pH és hőmérséklet, és képesnek kell lenniük az őshonos mikrobapopulációkkal való együttélésre. Ez azt jelenti, hogy az EM-ek nem helyettesíthetnek bizonyos fontos mezőgazdasági gyakorlatokat, például az öntözést vagy a trágyázást. Ehelyett nagy segítséget nyújthatnak abban, hogyhatékonyabbá tenni ezeket a gyakorlatokat, és elkerülni a kórokozófertőzést.

Az utóbbi években különböző cégek kezdenek EM-et árulni. Vannak, akik por vagy kerámia formájában árulják, vannak, akik közvetlenül "aktiválandó" vizes oldatként, vannak, akik mikorrhizák a gyökerek tápanyagfelvételének javítására. Röviden, van egy piac, amely differenciálódik, és amelyen nem könnyű eligazodni. Ami ezeknek a tápanyagoknak a hatékonyságát illetiA technikákat csak ki kell próbálni: az eredmények nem azonnaliak, és sok esetben a mikrobiológiai egyensúlyt helyre kell állítani.

Az EM-technika természetesen teljesen természetes, ezért a biogazdálkodásban megengedett: nem laboratóriumban szintetizált vegyszerekről van szó, hanem a talajba juttatott kis élő organizmusokról. Ennek eredményeképpen nincs káros hatása az emberre vagy a környezetre, amely valójában gazdagodik. Azok számára, akik ki akarják próbálni a természetes termesztést, az EM-technika használataértékes segítséget nyújthat a sok talajban elveszett mikrobiológiai sokféleség helyreállításában.

EM: tovább

Az EM pozitív hatásait már tudományos cikkek is leírták, kezdve Teruo Higa munkájával. Aki többet szeretne megtudni, annak javaslom, hogy olvassa el a Masanobu - A természetes mezőgazdaság portálja című blogom cikkét, amelyben Higa és Parr egy cikkét foglalom össze és fordítom le, valamint linkeket talál a témával kapcsolatos más angol nyelvű cikkekhez is.EM.

Továbbá, az Orto Da Coltivare-n dokumentált kísérleti zöldségeskert történetében mikroorganizmusokat fogok használni, így a jövőbeni frissítésekben megtudhatják, hogyan kell használni őket, az adagokat és a felhasznált termékeket.

A cikk szerzője Giorgio Avanzo.