A szilvafa a termesztés egyik legelégedettebb gyümölcsfája A szilvafélék családjában találunk európai fajtákat, kínai-japán fajtákat, szíriai és vad fajtákat, amelyek mindazonáltal ehető gyümölcsöt teremnek.

A szilvafák metszése némi eltérést mutat e nagy csoportok között, de szerencsére sok közös kritérium van, amelyekkel még egy vegyes biogyümölcsösben is boldogulhatunk anélkül, hogy túlzott technikai részletek mögé bújnánk.

Az európai szilvafa hajlamos az asszurgens magatartásra függőlegesen növő ágakkal, míg számos kínai-japán fajtának nyitottabb, könnyező növényzete van. Mindkét szilvafaj termést hoz a fürtökön (kb. 15-20 centiméter hosszú ágakon), vegyes ágakon és rövid, "májusi fürtöknek" nevezett termésképződményeken, amelyek viszont az ágakon állnak. Az európai szilvafa azonban inkább atúlnyomórészt a májusi fürtökön, míg a kínai-japán szilvafa válogatás nélkül az összes ilyen típusú ágon, bőségesen hoz virágot, majd gyümölcsöt. Következésképpen, általánosságban elmondható, hogy sok kínai-japán szilvafajtánál a metszésnek intenzívebbnek kell lennie, mint az európai szilvafánál, és ez már iránymutató a két csoport közötti különbségekre.

Tartalomjegyzék

A szilvafa metszésekor

A teljes termelésben lévő szilvafák metszését télen a száraz oldalon, a tavaszi-nyári szezonban pedig a zöld oldalon végezzük. Télen elméletileg mindig metszhetnénk, kivéve a fagyos időszakokat, de a biztonság kedvéért jobb megvárni a hideg évszak végét, és ellenőrizni a rügyeket a fagykárokat. Ez segít megérteni, hogy mennyi termelési terhelést kell meghagyni az alábbiak alapján.Délen, ahol nem valószínű, hogy fagyok érkeznek, a tél végéig való várakozás a metszéssel más értelmet nyer, ami a virágrügyek esetleges lehullásával függ össze, mivel nem tudnak megfelelni a hidegnek. Itt is a metszést a ténylegesen megmaradt virágrügyek terhelésének megfelelően kell elvégezni.

Termelési metszés

Ágak vágása. A szilvafa metszésekor a gyümölcsöt hozó ágak ritkítása az ideális, hogy elkerüljük a váltakozó termés jelenségét, és megfelelő méretű szilvát és aszalt szilvát termeljünk. A ritkítás azt jelenti, hogy néhány ágat eltávolítunk a tövénél, ahol túl sok és egymáshoz közel álló ág van. Ennek során célszerű azokat eltávolítani, amelyek a koronából befelé hajlanak, és azokat, amelyek keresztezik a koronát.mások. A csonthéjas gyümölcsfáknál a vegyes ágakat a rügyek felett is le lehet vágni, de az egyéves ágakat nem, mert ez vegetálásra serkentené őket anélkül, hogy termést hoznának. Ezeket az ágakat egészben kell hagyni, hogy azok viszont májusi bimbókat, vargabetűket és vegyes ágakat hozzanak létre. A következő évben pontosan ezeknél a termést hozó képződményeknél lehet őket csúcsosítani.

Gyümölcs ritkítás. A zöldterületeken a termés ritkításának gyakorlata fontos szerepet játszik a termelés időbeli állandóságában. A növényeknek van egy olyan hormonális mechanizmusa, hogy a rügyek következő évi virágzása csökken a terhelési években. A ritkítás pontosan ezt a termelési váltakozást akadályozza meg, feltéve, hogy a megfelelő időben történik, azaz röviddel az előtt, hogyA kis gyümölcsöket a természetes terméskötődés után kézzel távolítják el, az ágon 6-7 cm-enként hagyva meg egyet.

Balekok és balekok. Minden évszakban el kell távolítani az ágak hátoldalán függőlegesen növő szívókákat, illetve a gyökérnyakból kialakuló szívókákat. A szívókák eltávolítása a még kicsi növényeknél elengedhetetlen, mert ezek az ágak sok energiát vesznek el tőlük.

Tenyésztési metszés

Az őszibarack- és kajszibarackfákhoz hasonlóan a szilvafa ajánlott termesztési formája a cserép, amelyben a főtörzs 70-100 cm magasan a föld felett három nyitott, oldalágakkal borított ágra ágazik szét. Az így nevelt növény körülbelül 3 méteres magasságot ér el (az általában erőteljes alanytól függően változó), jó oldalirányú terjeszkedést mutat ésA koronán belüli fényelnyelés. Ennek a formának az eléréséhez az ültetéstől számítva legalább három évig tartó gondos metszésre van szükség. A nevelési szakaszban fontos, hogy az ágak nyitásakor kíméletesek legyünk, mivel a szilvafáknál fennáll a csúszás veszélye.

Néhány metszési iránymutatás

Ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan kell megmetszeni a szilvafákat, jó, ha szem előtt tartjuk a négy fő kritériumot.

• Formanyomtatvány karbantartása. A metszéssel a kívánt formát kívánjuk fenntartani. Az ültetést követő első három-négy év döntő fontosságú, de ezt követően is metszenünk kell, hogy megőrizzük a kialakított formát.
• Ritkítás a termelés kiegyensúlyozására. Egy másik kritérium a vegetatív fejlődéssel kiegyensúlyozott termelés biztosítása. Ehhez a termő ágakat ritkítani és szellőztetni kell. A lombozat jó szellőzése szintén előfeltétele a lombozat egészségének.
• Méretet tartalmaz Nem kevésbé fontos a növény fejlődésének megfékezésére irányuló cél: a cserepet alkotó három fő ág hossza nem haladhatja meg a 3-4 métert. Ez lehetővé teszi, hogy a legtöbb művelethez a földről kezelhető szilvafák legyenek.
• Távolítsa el a szárazságot. Végül a metszés arra is szolgál, hogy eltávolítsuk a száraz, beteg vagy szél által károsított ágakat. A beteg ágakat el kell távolítani a gyümölcsösből és lehetőség szerint elégetni, ellenkező esetben komposztálni kell őket.

Fontos óvintézkedések ágak vágásakor

A metszőszerszámok karbantartása fontos és nemcsak a funkcionalitásukban, hanem a tisztaságukban is. A pengék fertőtlenítése elengedhetetlen, ha bizonyos vagy akár kétséges, hogy egyes szilvafákat betegség támadott meg. Ebben az esetben a beteg (vagy feltételezhetően beteg) növényekről az egészségesekre történő átrakáskor is fertőtleníteni kell az eszközöket.

A vágásoknak tisztának és határozottan végrehajtottnak kell lenniük, A vágás gyógyulásának megkönnyítése érdekében egy rövid fadarabot meg kell hagyni. Annak érdekében, hogy a vágáson ne gyűljön össze káros pangó víz, a rügy fölött ferde vágásokat is kell végezni. Az ág egy kis részét szintén meg kell hagyni a rügy fölött, de nem egy hosszú csonkot, mert az elszállhat.találkozó a márványban.

Végül, mindig jó, ha nem felejtjük el, hogy nem szabad túl sokat vágni. Az erőteljesen megmetszett növény erős vegetációval reagál, és a vegetatív-termékeny egyensúly megbomlik. A legjobb, ha évről évre rendszeresen metszünk, de anélkül, hogy túlzásba vinnénk.

Kapcsolódó és további olvasmányok:

Sara Petrucci cikke